Elsősorban mindenkit köszöntök, aki volt olyan kedves, idetalált és olvas engem. Régóta vágyom rá, hogy közzétegyem bizonyos gondolataimat, ámde a kellő inspiráció bizony hiányzott. Mindeddig.
Feltűnt ugyanis, hogy a hagyománykedvelő, tradicionális vagy konzervatív körben II. Rákóczi Ferenc fejedelem megítélése - hogy finoman szóljak - negatív. Ráadásul, néhol úgy tűnt számomra, hogy kulcsfontosságú információk ismerete nélkül az. Ezt a jelenséget igazából nem sikerült megértenem, legfeljebb tippelni tudnék, de remélem, kedves olvasóim informálnak ezen okokról.
Véle szemben felhozott vélemények nagyjából számomra a következő módon foglalhatók össze: felkelésbe, háborúba vitte a népét, pártot ütött felkent(!) királya ellen, majd gyáván megfutamodott a végén.
Mivel nem a bölcsészkaron végeztem, és a történettudománynak legfeljebb lelkes olvasója vagyok, hangsúlyoznom kell, hogy Rákóczi kapcsán az általam hozzáférhető írásokat elolvastam (majdnem három évtizedes gyűjteményem van a témában:)), tekintve, hogy gyermekkorom óta különösen érdekel a személye. Ebből következően nem elsősorban történettudományos elemzést szeretnék itten művelni, hanem morális megközelítést, általam ismert tények/információk alapján.
Azonban nehéz lenne a kor rövid áttekintése nélkül továbblépni, még így is. Tőmondatokban igyekszem tehát az 1600-as évek végének "hangulatát" megidézni.
Vége felé jár a török uralom az országban. Nagyobbrészt pusztaság, elhagyott/lerombolt falvak, műveletlen földek. Az ország maradék vezető rétege nem tud egységesen állást foglalni már abban a kérdésben sem, hogy ki lehet legitim uralkodója az országnak. Egyéni kezdeményezések sikertelensége (Thököly), magányos gondolkodók (Zrínyi), és 1687-ben ágyúkkal körülvett országgyűlés. Nyomor, kilátástalanság, szegénység. Erdély, távoli csillag, török fennhatóság alatt. Római császár, aki birodalmat épít, de alig van pénze. Hadserege, hadvezére viszont van, és elsősorban nyugat felé kacsint. Azonban közben enni is kéne. A maradék nép kifosztása/adóztatása az egyetlen lehetőség az Ausztria-ház számára, hogy előteremtse a napi betevőt. Belső népeit nem piszkálhatja nagyon, hisz akkor legitimitása van oda. A Dunántúl déli része, a Duna-tisza köze és délvidék felső területe szinte élettelen pusztaság. Dél felé rablóhordák és a török. Északra a "legitim" rablóhadsereg. Kilátás, továbblépés lehetősége távol, vagy nincs is. Az Ausztria-ház Mátyással történt szerződése alapján (is, bécsúlyhelyi béke, 1463) jogot formál a magyar királyi trónra.
Az Árpád-ház kihalása után a magyar trónöröklés rendszere felborult, és - mivel - nem volt a vezető rétegen belül közmegegyezés a folytatás kapcsán (érdekviszályok, Csák-Amadé, Anjou, Ulászló, Hunyadi), konszolidációra számítani nem lehetett. Tudomásul vehetjük, hogy - többek közt Mohács - ezen felülről kezdődő bomlási folyamat részeként, a valós hatalmi koegzisztenciát közép-eutópában századokra megbolygatta(megkockáztatom, ezen folyamatnak még mi is részesei vagyunk).
A helyzet - összességében - tehát szinte reménytelen. Nem először, a totális pusztulás tátotta reánk szörnyű állkapcáját - mondanám, ha képekkel akarnék élni.
Anélkül is nehéz lenne továbblépni, hogy ne ismernénk Rákóczi családi kapcsolatait. Zrínyi, Frangepán, Báthory, ezek a nevek ugye mondanak valamit? Munkács várának ostroma, ahol kora gyerekkora egy részét töltötte?
Fejedelmi gyermek, akit úgy is neveltek. Nem megalkuvásra, de nem is megfutamodásra. Családjának birtokai, a birtokokból származó jövedelem európában egyedülállóan magas volt, messze meghaladva az Ausztria-ház hasonló paramétereit.
A fentiekből következik, hogy:
1, az vesse a Habsburg-házra az első követ, aki nem látja át, hogy kutya kötelessége volt - hatalma érdekében - megtörni/elfoglalni/annektálni/stb. a nálánál nagyobbat, ha (hagyományos értelemben :)) uralkodni akart.
2, az vesse Rákóczira az első követ, aki ennek valamilyen formában nem akart volna ellenszegülni.
Mindezek ismeretében szerintem nyilvánvaló az alapellentét. Rákóczinak igen nagy oka volt szembeszegülni az Ausztria-házzal, még annak ellenére is, hogy Lipót császár - a nevelőapja volt.
Itt most idézhetném, de olvassa el az, ki akarja: "Rákóczi kiáltványa a keresztény világhoz a szabadságharc okairól és céljairól" (nem idézem latinul, pedig milyen hatásos lenne:))
Látható tehát, hogy a szabadságharc eseménye nem volt se váratlan, se természetellenes fejlemény. Nem tekinthetünk azonban a történtekre csak a végénél fogva. Bizonyára egyszerűbbnek tűnne néhány mai napi szleng, én ezt mégsem engedném meg magamnak. Az adott problémakör tehát összetettebb, mintsem hogy szimpla "vélemény-nyilvánítás", vagy egyszerű megítélés alá kéne Rákóczit vetni, de ez még csak a kezdet!
Nagy vonalakban áttekintve Rákóczi életének a harc kezdetéig tartó szakaszát, a főbb események, mik vele történtek: Munkács ostroma, édesanyjától való elszakítása után jezsuita iskola. Némi bécsi léha élet, nővérének (Rákóczi Julianna, akkor már Aspremont-Reckheim gróf altábornagy hitvese) hatására vagyonának kezelését magához veszi Kollonich bíborostól 1693-ban (egy életre ellenségévé teszi ezzel), olaszországi utazás és első kísérlet a házasságra (Hessen-Darmstadti Magdolna / Eleonóra császárné rokona, az udvar politikai okból csellel híusítja meg: egymásnak a másik halálhírét keltik). Főispáni beiktatása után (1694) második házassági kísérlete azonban sikeres, 1694. szeptember 25.-én jön létre a frigy Hessen-Rheinfels Charlotte-Amalie hercegnővel, melyért az udvar csak nagyon nehezen bocsát meg Rákóczinak. Az udvar neheztelése ezúttal logikus(ámde ügyetlen), a házasság által Rákóczi rokonságba kerül XIV. Lajos francia uralkodóval (is), aki az Ausztria-ház "ősellensége". (Személyes véleményem szerint a házasságkötés támogatása lett volna az egyik legkomolyabb, békés lehetősége a császári udvarnak, hogy Rákóczival véglegesen kiegyezzenek, ámde inkább maguk ellen ingerelték. Rákóczi szempontjából éppen olyan logikus lépés volt az, hogy kapcsolatrendszerét - akár érdekházassággal is - bővítse, ezt is hiba lenne neki felróni.) Először a Tokaji-féle felkelés kapcsán keveredik gyanúba, 1697 nyarán. Bécsbe "menekül", és a császárhoz folyamodik meghallgatásra, hogy magát mentse (bűne ugyan nem volt ebben. A dolog érdekessége, hogy az audenciához az udvaron belüli ellentétek révén jut, Kollonich(!) segít ebben neki, Kinsky gróf ellenében). Leopold császár felé birtokcserét(!) kérelmezett, melyet az uralkodó elutasított. (Birtokait németországiakra cserélte volna, ahová vissza is vonult volna. Ha valaki gyávasággal vádolja Rákóczit, ebbe beleköthet, hiszen menekült volna a kialakult helyzet elől. Gyámapja, a császár intette arra, hogy szolgálataira a saját helyén van szüksége. Azonban Rákóczi hűsége és lojalitása az uralkodó felé megkérdőjelezhetetlen.) Első gyermeke négyéves korában meghal, Karola-Amália egészségi állapota gyenge. A fejedelem Bercsényi gróffal való kapcsolata elmélyül. Az 1700-as esztendőig tisztába jön a magyarországi és birodalmi helyzettel, és az aktuálpolitikai áramlatokkal. Cselekvésre szánja el magát: XIV. Lajostól kér rokoni támogatást a magyarországi súlyos alkotmányos sérelmek orvoslására. (meg kell érteni azt, hogy a belső lehetőségeit kimerítette, saját uralkodójához már folyamodott/Ecsed, Patak, Ónod várának lerombolása ügyében is/, sikertelenül. Másrészt alapvetően politikai támogatásról volt először szó, ugyanis küszöbön állt a spanyol örökösödési háború, és a korábban a franciákkal kötött béke ellenére/1697. szeptember 20. Ryswijk/ bomlani látszott az egyezség. A spanyol trónöröklés békés rendezésének része lehetett volna a magyar alkotmányosság helyreállítására való francia politikai ráhatás.) 1700-ban Bécsben megszületett Rákóczi József, aki az akkor már magyar királyként beiktatott II. József tiszteletére kapta nevét. A fejedelemet Longuéval hadnagy árulása folytán fogságba vetik, és Bécsújhelyre viszik (1701. április 18.).
Leszögezhetjük azt, hogy ekkorra Rákóczi nagy mértékben már tisztába volt a saját és országa helyzetével, és ennek tudatában cselekedett. Amely dolgok ezután következtek, azok - viszonylag kevés kivétellel - egymásból logikusan és kérlelhetetlenül következtek. Természetesen nem arra gondolok, hogy Rákóczi veresége szükségszerű volt, bár olvastam ilyenféle megközelítést is, hanem arra, hogy az egymásra következő helyzeteket a Fejedelem a lehető legnagyobb körültekintéssel meghozott döntései követték. Ezt - itt - nem kívánom végigelemezni, főként azért, mert a post-nak nem ez a fő témája, ám később erre még sor kerülhet.
A szituáció tehát röviden: adva van egy terjeszkedő szándékú uralkodóház, és egy - folyamatosan ellehetetlenített, ámde fejedelmi és hazafias nevelésű - magyar herceg, akinek birtokai, vagyona óriási, valamint politikai ellentétbe hozta magát az uralkodóval. A következmények nyilvánvalóak. Ha az uralkodóház felségárulás címen kivégzi, hozzájut vagyonához, semlegesíti ellenkező politikai befolyását, ezzel birtokba veheti magyarországot, és azt tehet vele, amit akar. Ha kiegyezik a fejedelemmel, akkor is valamiképpen később le kell számoljon vele, ha terjeszkedő szándékait az udvar nem adja fel. Rákóczi - hallgatólagos porosz támogatással - megszökik, és Lengyelországba menekül. Innentől fogva gyávaságáról már nem beszélhetünk a továbbiak kapcsán, hiszen azt a fajta életét, melyet később a bujdosásában is élt, akár itt is kezdhette volna - ha gyáva. Árulásáról is kár beszélni, hiszen törvényes útjait az uralkodó felé kijárta - hiába - és az ő pozíciójában másfelé is felelősséggel tartozott, nem csak uralkodója felé (ez ha nem volna világos, megkereshető /t.i. Rákóczi rangjával kapcsolatos jogok és kötelességek/).
Rákóczi az egyenes és az értelmes utat követte, abban az értelemben, ahogy kötelességérzete ezt sugallta. Nem feltételezhetjük tehát, hogy vagyonát óhajtotta gyarapítani (erre az ő helyzetében nem ez a "legjobb mód" :-)), továbbá azt sem, hogy maga szeretett volna az uralkodó vagy király lenni (ad. 1, van törvényes király; ad 2, az erre egyébként megfelelő politikai helyzetekben azt elutasítja /Lengyel trón elutasíása, Habsburg-ház trónfosztását követően/), egyedül Erdély fejedelemségéhez ragaszkodott. Magyarország alkotmányos rendjének helyreállítása pedig a fő cél.
Magának a harcnak az elemzése nem célja az írásnak, azonban azt már láthatjuk, hogy a harc létrejötte nem volt elkerülhetetlen eleve. Rákóczi személyének viszont a harc kitörésében legfeljebb annyi szerepe volt, hogy úgy nevelték, ahogy, olyan rangja és vagyona volt, amilyen, életben maradt(!), valamint éppen az ellene felhozott tulajdonságokkal nem rendelkezett.
Végül következzék a harc vége, mikor - úgymond - a "felhergelt" nemzetet magára hagyta, és "mentette a bőrét". Az érdemi hadi eseményeket, és a trónfosztást követően előállt az a szituáció, melyet kicsit kifejtenék az alábbiakban.
1, Az ország emberi és anyagi forrásai kimerültek
2, A birodalom anyagi és hadi lehetőségei is kimerültek
3, A birodalom nyugati háborúi befejeződtek
4, Nem sikerült olyan hadi ütőképességet megvalósítani az országon belül, mely annak védelmére elegendő volna
5, Az ország nagyobbrészt demoralizálódott, a járvány miatt csaknem elnéptelenedett (szándékosan külön említem az 1. ponttól)
Fentiekből leszűrhető pár egyszerű következtetés, amennyiben feltesszük azt, hogy sem a birodalom, sem Rákóczi eredeti szándékai és törekvései nem változtak meg.
A birodalom szempontjából ésszerű törekvések:
a, A lehető leghamarabb a legelőnyösebb békét kötni a magyarokkal, erőforrásokra van szükség
b, Mindenféleképpen megtartani a vezető szerepet Magyarországon, különben a birodalom széteshet politikailag
c, b. előfeltétele az erdélyi fejedelemség birtoklása
Látható, hogy annak ellenére, hogy a birodalom szándékai nem változtak, mégis olyan helyzetbe került, hogy erős cselekvéskényszer hat rá (pl. már nem szempont Rákóczi birtokainak megszerzése(!))
Rákóczi szempontjából ésszerű törekvések:
a, Mindenképpen folytatni kell a harcot annak érdekében, hogy az eddig elért eredmények realizálhatóak legyenek
b, a. előfeltétele az országon kívüli anyagi/hadi segítség megszerzése
c, b. előfeltétele a politikai/rokoni kapcsolatok mozgósítása mihamarabb
Ebből a felsorolásból érthető meg az, hogy Rákóczi miért távozik az országból, mindazok ellenére, amilyen nehéz helyzet kialakult.
Tegyük fel, hogy a fejedelem elgyávult, és menekülni akar tetteinek következményei alól, ahogyan némelyek feltételezik. Ekkor részéről az alábbi lépések logikusak:
a, Előnyös békét kötni az udvarral (ezt Károlyi meg is tette: ha Rákóczi hűségesküt tesz, mindent megkap, kivéve Erdélyt)
b, Birtokcsere a birodalmon belül (ez most már ment volna, Károly a király már), hogy ne nézzenek rá csúnyán itthon, mert érzékenyek is vagyunk
c, Visszavonulni feleségestül, gyerekesül valahová Badenbe a rokonsághoz, boldogan élni míg meg nem halni.
Nos, nem ez utóbbi történt, pedig az út nyitva volt, az a. feltétel - rajta kívül ugyan - de előállt. Ahhoz, hogy haláláig tartó emigrációja érthető legyen, még logikai szempontból is kénytelenek vagyunk feltételezni, hogy egyéb szándékai/indíttatásai voltak. Másrészről - mindezek mellett - a fejedelmet élete végéig súlyos lelkifurdalás gyötörte, erre nem csak franciaországi tartózkodása alatt történt kolostorba vonulása tanúskodik, hanem udvartartása Rodostóban, és nem utolsósorban írásai, melyből a két legfontosabb: Confessio, Mémories.
Legvégül csak annyit tennék hozzá, hogy én ugyan nem vagyok arra hivatva, hogy Rákóczit védjem, de írásom személyén keresztül arra is szeretne fényt vetni, hogy kellő ismeretek híján morálisan pálcát törni valaki felett, nem helyénvaló dolog. Legyen az bárki is. Rákóczi személye régóta nagy viták tárgya, igazi bizonyítékok azonban véle szemben legfeljebb azt mutatták, hogy az ú.n. szokásos emberi gyarlóságok alól ő sem volt mentes, és ez befolyásolta döntéseit is kisebb mértékben. Ez azonban nem elég ahhoz, hogy morálisan elítéljük tetteit. (Talán a legismertebb és leghevesebb vihar Szekfű Gyula könyve kapcsán pattant ki: A száműzött Rákóczi, 1913. MTA Bejegyzésemnek EZ sem célja, hogy Szekfűt méltassam, olvassa és tegye, aki gondolja.)
Szép, hazafias mondattal kellene befejezzem, de most inkább azzal zárnám első bejegyzésemet: alakuljon ki mennél tartalmasabb vita, és tisztázódjanak a félreértések, tisztuljon a kép Nagyságos II. Rákóczi Ferenc személye körül.
Üdvözlettel: Misi
Felhasznált lényegi irodalom, olvasási sorrendben:
Herczeg Ferenc: Pro Libertate! Singer és Wolfner Rt. 1940.
Mikes Kelemen törökországi levelei Dr. Császár Elemér kiadásában és jegyzeteivel Lampel R. könyvkereskedése Wodianner és fiai Rt. 1905.
Balla Antal: II. Rákóczi Ferenc Cserépfalvi 1943.
Asztalos Miklós: II. Rákóczi Ferenc és kora Pallas stúdió - Attraktor kft. 2000.
Rákóczi Ferenc: Vallomások Emlékiratok Szépirodalmi könyvkiadó 1977.
Rákóczi Kiáltványa Szépirodalmi könyvkiadó 1976. (Ráday Pál iratai 1703-1706 című kötetből)
R. Várkonyi Ágnes: A Fejedelem gyermekkora (1676-1688) Magyar könyklub 1989. /gyönyörű könyv!/
II. Rákóczi Ferenc válogatott levelei Köpeczi Béla szerkesztésében Bibliotheca kiadó 1958.
Szemelvény a Szekfű-féle vitából:
Szekfű Gyula: A száműzött Rákóczi 1715-35. Magyar Tudományos Akadémia 1913.
Ballagi Aladár: Az igazi Rákóczi Rényi Károly 1916.
Szekfű Gyula: Mit vétettem én? - Ki gyalázta Rákóczit? - Dick Manó 1917.
Az illusztráció a Rákóczi Album című Pesti Napló kiadásból származik(1906.), Stettka Gyula: II. Rákóczi Ferenc fejedelmi díszben (Hajduvármegye tulajdona)
ajtót a kábszeres ügyosztály ügynökei.
VálaszTörlésegy divatlegitimistának -mi más lehetne- sosem fogja megmagyarázni, hogy a hülyekirály elcsapható. pláne nálunk,ahol az isteni erő nem a királyban, hanem a szentkoronában van.
:)
grift
nem könnyű magát kommentelni technikailag, a fele el is szállt.
VálaszTörlésszóval az eleje annyi volt, hogy egy királypárti erre azt fogja mondani, hogy soha senki nem mondta, hogy r.-nak nem voltak indokai a törvényes uralkodó elleni lázadásra, de akkor a cuccdíler niggernek is joga van utolsó töltényig tüzelni, ha rárúgják.... és innen már fent meg van. :)))
Ebben bizony igaza lehet:) mondjuk szerintem még a szentkorona-tan sem köll ennek megmagyarázásához(alkalmatlan uralkodó, nyomatékos felszólítás és erre meg nem változás után röpül) a komment-izét meg megnézem, hátha én b.tam el valamit, tudja elég új vagyok ebben :)
VálaszTörlésno persze, ha hozunk egy törvényt, hogy nem csak hogy jog van dílerkedni, hanem védheti is magát, aztán rárúgjuk az ajtót, akkor ne csodálkozzunk, ha odadurrant:)
VálaszTörlésElolvastam:) nagyon hosszú, és több részéhez is lenne hozzáfűzni valóm. már a bevezető történeti áttekintéssel is vannak problémáim. Rákócziról pedig nem írt olyat, ami cáfolná azt, hogy megfutamodott volna. tulképpen csak megpróbálja a körülmények alapján tompítani a dolgot. megnéztem a hivatkozott forrásait, amelyek eleve nem előlegeznek elfogulatlan értékelést, ami persze nem gond, hiszen mint írja, nem is törekszik arra.:))
VálaszTörlésHa megengedi, később még visszajövök, most mennem kell.
üdv betyár
Rendben, várom türelemmel:)
VálaszTörlésÜdv. Misi
lehet, hogy csak részletekben tudom küldeni.
VálaszTörlésbevezetőképp annyit, hogy jó, érdekes írásnak tartom. mindenképpen vitára sarkalló.
szóval:)
1."felkelésbe, háborúba vitte a népét, pártot ütött felkent(!) királya ellen, majd gyáván megfutamodott a végén." ebből csak az utolsó két állítást vállalom, de ezekek maga sem mond ellen.
2."Az ország maradék vezető rétege nem tud egységesen állást foglalni már abban a kérdésben sem, hogy ki lehet legitim uralkodója az országnak."
ez így nem igaz. alkalmas uralkodói attitűdöt keres pl. Zrínyi l.:Mátyás király c. írása
3."Római császár, aki birodalmat épít, de alig van pénze. Hadserege, hadvezére viszont van,"
ez önellentmondás: zsoldoshadserege pénz nélkül?
arról nem beszélve, hogy választott magyar király is, ezt azért ne felejtse el. A rendi alkotmányt pedig alkotmányosan korlátozza, nem rendelettel, mint 2. józsef, hanem az ogy-vel, vagyis törvénnyel.
4."A maradék nép kifosztása/adóztatása az egyetlen lehetőség az Ausztria-ház számára, hogy előteremtse a napi betevőt. Belső népeit nem piszkálhatja nagyon, hisz akkor legitimitása van oda."
VálaszTörlésUgye most a 17. század végén járunk? Nos akkor még a hódoltság nincs a habsburgok kezén, vagyis maradék népről nem beszélhetünk. A magyar királyság megmaradt területe nem néptelenedett el, szerintem nem csökkent, hanem nőtt a népessége, de ebben nem vagyok biztos:)
Értem én az Ausztria-házat, de félre értésre adhat okot, ugyanis összemossa a Habsburgokat az osztrákokkal. Osztrákok pedig 1918-ig nincsenek. Ők németek. Beszélhetünk viszont örökös tartományokról, ide tartoznak az osztrák tartományok és 1621 óta Csehország. Milyen legitimása lesz oda? Egy felkent király az felkent király - ez a legitimitása.
5. Egyszer azt írja, hogy RF. gyámja Lipót, máskor meg arra hivatkozik, hogy hazafias neveltetése volt.
6. A Rákóczi képet azért kicsit árnyalja, hogy a törökök előtt fúrta Thökölyt:
Erdély története I_III. (szerk Köpeczi Béla)
http://mek.niif.hu/02100/02109/html/282.html
7. "Az Árpád-ház kihalása után a magyar trónöröklés rendszere felborult, és - mivel - nem volt a vezető rétegen belül közmegegyezés a folytatás kapcsán"
VálaszTörlésa magyar trónöröklés rendszeréről az Árpád-ház alatt sem nagyon beszélhetünk, hiszen végig kérdés volt, hogy a primogenitúra vagy a seniorátus érvényesüljön-e. Kevesebb véres, trónviszályoktól terhes időt tudok elképzelni, mint ez volt: nézze meg 300 év alatt hány király, ellenkirály volt, hányat űztek el, csonkítottak meg. Ezt igazolja a dukátus léte is, ami arra szolgált, hogy a király életében megerősítse utódját, ill. a konkurrens kényszerítette arra, hogy kezébe ilyen hatalmat tegyen le. Nem látom ezt semmivel sem stabilabbnak, mint a vegyesházi királyok korát.
8. Ezek persze szőrözésnek tűnhetnek, csak azt szerettem volna szemléltetni, hogy sokféle értelmezés, hogy divatos libbant kifejezést használjak "narratíva" létezhet. Értem én a szándékot, hogy kontinuitást, hősöket, példaképeket kell állítani. De magunkat azért, szerintem, nem kell becsapni.
ps. mai elvárásainkat, normáinkat, fogalmainkat vetítik vissza oda, amikor azok még nem léteztek. A szavaink igen, de más tartalommal.
Mégegyszer minden tiszteletem és elismerésem a poszthoz, remélem nem bántom meg, nem ez a szándékom:)
üdv. betyár
Kedves Betyár,
VálaszTörléselőször csak egy kis keretszöveg :) Dehogy bántott meg, vitaindításként tettem közzé ezt az írást, azonkívül semmilyen sértő dolgot nem írt. Másrészről pedig köszönöm az észrevételeit, elismerését, stb. Amúgy pedig a szőrözés itt igen lényeges, apró részletek jelentős hatást tudnak gyakorolni az összképre. Most, hogy így az utolsó pontjára már majdnem válaszoltam is :), lássuk a többit.
1, Anélkül, hogy fogalmi vitákba bonyolódnék, tisztáznám, hogy a "pártütés" szó alatt azt értem, hogy törvényes uralkodójával szembefordulni abból az okból, hogy helyette másikat ültessen oda. Ez a helyzet ugyan előállt a trónfosztás következtében, ámde maga a szabadságharc kifejezetten nem ebből a célból indult el. A trónfosztás tényét erősen árnyalja az a tény, hogy XIV. Lajos, mint legitim uralkodó, hivatalosan nem emelhette szövetségre Rákóczival való kapcsolatát addig, amíg "lázadó" azaz saját legitim uralkodójával szemben áll hadban(tehát, ha nincs trónfosztás, esélye sem marad az európai szinten elismerhető politikai segítségnyújtásnak). Szóval nem úgy volt, hogy R. gondolt egyet: ej, nem szimpatikus ez a József, keressünk már helyette más királyt. Nem akar menni? Harcra fel! Ez esetben nevezném pártütőnek, azonban a valós események másként alakultak. Az állítólagos gyávaságát, és/vagy megfutamodását igyekeztem megvilágítani a post második felében a magam levezetésével. Ebben törekszem kimutatni azt, hogy gyávaság esetén jóval kisebb kockázattal, macerával és anyagi veszteséggel kijöhetett volna R. a helyzetből, azonban mégsem ezt tette. Ha arra gondol, hogy az erkölcsi bukás elől menekült el, akkor a postscriptumára hivatkoznék: ugyanazon szavakat használjuk, de más tartalommal, mint akkor. Erkölcsileg bukott vezetőt Európa udvarai sehol nem fogadtak be, még inkognitóban sem. (Ha tud erre példát, idézzen kérem, én nem tudok ilyet, de ez nem jelent semmit.) Összességében tehát, igencsak igyekeztem fenti két állításnak ellentmondani :)
2, Zrínyit "magányos gondolkodó"-nak tituláltam a post-ban, kissé pongyolán, arra utalva, hogy gondolatai nem vertek (sajnos) nagy visszhangot akkoriban. Igaza van, túlzásba estem itt, a legitim uralkodó kérdésében még csak egy húron pendültek, de másban nem nagyon szerintem. Eleve megvolt még az a kettősség, hogy keleti vagy nyugati orientáció volna célszerű, ebből aztán rengeteg kisebb/nagyobb ellentét volt jelen folyamatosan az alig pislákoló magyar közéletben, kb. valami ilyesmit szerettem volna kifejezni.
(folyt. köv.)
3, Az ellentmondás látszólagos :) Ha utánanéz a Habsburg ház anyagi viszonyainak, illetve az akkori közelmúlt (1600-as évek közepe) európa pénzügyi viszonyainak, abból kiderülhet, hogy bizony leginkább kölcsönökből szerelődött fel az a zsoldoshadsereg, a kölcsönforrások azonban - mily meglepő - 1660 körül apadtak el. (a rossz nyelvek szerint nem törlesztettek :)) A pénzhiány útja bizony nyomon követhető a birodalmi politikában, ekkor kezd mozgolódni az udvar részint a török kiszorítása/M.o. területi megszerzése irányába(persze csak óvatosan:)), másrészt nagyjából ekkor indulnak a R. által sérelmezett alkotmányellenes intézkedések, a M.o. területek keményebb adóztatásai(t.i. sanyargatása) is. A rendi alkotmány alkotmányos korlátozása az országgyűlés megfélemlítése által történt, hogy ez mennyire legitim, döntse el.
VálaszTörlés4, Belső népek alatt az örökös tartományokat értem, tehát nem M.o. vagy más (esetleg későbbi) hódoltságot. Azt ugye nem tagadja, hogy jóval magasabb adóterhek voltak kiróva M.o. területén, mint pl. Schwehat környékén? Örökös tartományainak plusz adóztatása belső politikai instabilitáshoz vezethetett volna, amit nem kockáztathatott - erre igyekeztem utalni. Újra nem megfelelően alkalmaztam a legitimitás szót :) A Magyar királyság népessége, és főként ezen belül a magyarajkú népek aránya valóban elég drámai módon csökkent a török hódoltság ideje alatt. (a wiki számai k.b. jók : http://hu.wikipedia.org/wiki/Magyarorsz%C3%A1g_n%C3%A9pess%C3%A9ge#900-1910 és egy másik forrás: http://statisztika.blogspot.com/2009/05/magyarorszag-nepessege-multban.html ) Az Ausztria-ház vagy Ausztriai ház szvsz. alternatív megnevezése a Habsburg-háznak, ebben az értelemben használtam.
5, Édesapja, I. Rákóczi Ferenc kívánsága szerint lett I. Lipót császár a nevelőapja, azonban Munkács ostromának végéig (1688 év eleje) a császárnak R. neveléséhez vajmi kevés köze volt. Ezidő alatt, mely meghatárózónak tekinthető a személyiségfejlődésben, kapta a rangjának megfelelő, és hazafias nevelést. Később, Neuhausban a jezsuita kolostorban már inkognitóban, a többi diákkal együtt "európai módra" tanult, nevelődött.
(folyt. köv.)
6, Ez tény, és az is, hogy bevallottan nem szívlelte Thoköly-t (különös módon, saját bevallása szerint egy álom miatt, mely arról szólt nagyjából, hogy édesanyja ágyába egy kígyó mászik:))
VálaszTörlés7, Teljesen jogos a felvetése, miszerint hiába vezette be (némiképp erővel) I. István a primogenitúra elvét, ezt ott kerülték meg, ahol csak tudták, és valóban viszályokkal terhes volt a magyar trónutódlás az Árpád-ház alatt is. De legalább egy konszenzus volt, csak Árpád-házi rokon jöhetett szóba, mint lehetséges uralkodó. Ezt követően a trónutódlási viszályok kezelhetetlenné váltak szinte (ebből a szempontból érthető csak teljesen Mátyás szerződése a Habsburgokkal), elnézést a "túlfogalmazásért" :)
A sokféle narratíva szerintem nem zárja ki a főbb ívek egységét. Valóban, szükséges amit ír(kontinuitás, stb), én azonban fontosabbnak tartom a tisztánlátást (vagy az arra való törekvést) azokban a kérdésekben, illetve személyekkel kapcsolatban, amelyek/akik érdekesek lehetnek. Ellene vagyok az eltúlzott heroizálásnak, és a "haza, hősiesség" fogalmainak mindenáron való személyekhez kötésének, azonban, aki/ami méltónak bizonyulhat erre, annak kijár a tisztelet.
Az elismerése nagyon jól esik, köszönöm, igyekszem megfelelni neki:)
Üdv. Misi
Most csak hamarjában a 4. ponthoz:
VálaszTörlésmegnéztem a linkelt wiki oldalt, annak adatai a történelmi Mo.-ra vonatkoznak. Magyar Királyság ill. királyi Magyarország alatt a hódoltság korára vonatkozóan csak a Habsburg fennhatóság alatt lévő területekre gondoltam. Akkora balfogást azért nem követnék el, hogy a hódoltsági és erdélyi fejedelemségi területekkel együtt gondolnám a népesség stagnálását, ill. növekedését.:))
És még valami így elsőre:
VálaszTörlésazt írja, az a gond az 1687-es ogy-vel, hogy Lipót erővel kényszerítette őket a tv. elfogadására. Lehet, nem hallottam róla, de ha írja, nyilván így volt. Akkor viszont gondoljon Mátyásra, aki szintén erőszakkal kényszerítette (bezárta őket) a Frigyes-párti urakat a hűségnyilatkozatra.
Jó éjt!:)
VálaszTörlésKöszönöm, viszont kívánom!
VálaszTörlésÜdv. Misi
Jó napot:)
VálaszTörlésgondolkodtam azon, vajon miben is lehet a véleménykülönbségünk oka. Arra jutottam, hogy a "gyávaság/árulás" szót értelmezhetjük eltérően. Én arra gondoltam, mikor azt mondtam, hogy RF. gyáva és áruló volt, hogy - akár ő volt a kezdeményezője a felkelésnek, akár nem - elvállalta a vezetését, de amikor megoldhatatlan helyzetbe kerültek, akkor a megoldás felelősségét másra hárította, nem vállalta az ők követőkkel a sorsközösséget.
üdv. betyár
Viszont kívánom:)
VálaszTörlésKorábbi megjegyzéseire reagálva, azt gondoltam, hogy a történeti felvezetésben a történelmi M.o. területének népességalakulása a mérvadó :) az 1687.-i pozsonyi országgyűlés közvetlen előzménye volt az ú.n. eperjesi mészárlás, ez bízvást tekinthető erős megfélemlítésnek, még ha az "ágyúkkal körülvett országgyűlés" esetleg lehet hoax is. (neten nem könnyű erre vonatkozó infót találni, pl. a mol.gov.hu-n nincs is anyag erről, de íme egy: http://www.c3.hu/~klio/klio963/klio067.htm Könyvekben több helyen találkoztam már ezzel a témával) Mátyás a rendi magyar alkotmánnyal nem igazán helyezkedett szembe, de ennek ellenére nem tetszik az általa kikényszerített hűségeskü sem.
Lehet abban valami, hogy csak "szavakon lovaglunk" :) érzem én az igazát annak, amit ír. Véleményem szerint is elképzelhető egy olyan forgatókönyv, miszerint R. tudatosan hagyta Károlyit békét kötni, mindamellett, hogy ennek nyilvánosan ellenállt. Ezzel együtt is, az én szememben akkor lett volna áruló, ha a békekötést elfogadva, hűséget esküszik az udvarnak. Kettős volt a helyzet, a fejedelem is döntéskényszerben volt. Pozíciójának akarván megfelelni, nem bocsátkozhatott olyan áron alkuba, hogy legfőbb követeléseinek egyikét, az erdélyi fejedelemséget föladja. Nyilván látta, hogy az ország érdeke, és az ő elképzelései közt szakadék nyílt. Önkéntes száműzetést választott, vagyonát hátrahagyva. Bocsásson meg, képtelen vagyok árulóként tekinteni rá. Ez a sorsközösség, ez mi lett volna konkrétan? A gyávasági részt szerintem már túlhaladtuk :)
Üdv. Misi
Kedves Mihint!
VálaszTörlésElőször is köszönöm az invitációt blogod első bejegyzéséhez, másrészt sok hasonlóan tartalmas írást kívánok a jövőben is. Tisztességes írás, hasonlóan viszonyulok Rákóczi emlékéhez jómagam is. Amúgy meg jó kis blog lesz ez, ha így folytatod. :)
A vitába most nem kívánok beszálni, pontosan azon okokból, amit Grift az elején elég pontosan leírt, a gloire által a Mandin teljesen passzentosan flúgos futamnak nevezett menethez pedig nincs kedvem mégegyszer, főként hogy az áruló és gyáva szavak Rákóczi kapcsán legfeljebb habsburgiánus szívvel értelmezhetők arról a Rákócziról, akinek hűségeskű esetén nyitva állt az út saját birtokaira.
Más. Szeretettel ajánlom az egyik bejegyzésemet, melynek utolsó képei Kassán készültek, többek között a fejedelem és bujdosótársai nyughelyén, a dóm kriptájában:
http://tajkep.blog.hu/2009/09/17/felso_magyarorszagi_anzix
Gyrekkoromban gyakran megfordultunk a Zemplénben és ilyenkor sűrün átugrottunk Kassára is. Édesapám két dolgot sosem mulasztott el. Az egyik Rákóczi sírjának a meglátogatása, a másik pedig Márai Sándor szülőházának felkeresése volt, amit az Egy polgár vallomásai alapján nyomoztunk ki, mivel abban pontos leírást ad Márai a házról.
Ezek még bőven a kommancs évek voltak, amikor a csehszlovákok szinte dugdosták Rákócziék hamvait, Márai pedig totálisan ismeretlen író volt itthon. Megjegyzem, írói munkásságának idegesítően feltuningolt divatja sem túl frankó. Na de nem offolok tovább, további kellemes vitázást kívánok.
Kedves Gasper,
VálaszTörlésaz általad hivatkozott bejegyzésed alatt válaszoltam, de itt is köszönöm jó szavaidat:-)
Üdv. Misi
p.s. Sajnos eddig Kassára(se) nem jutottam el, pedig nagyon szeretnék. Márai Füves könyve volt utoljára a kezemben, élvezettel olvasgattam, szerintem sem kell mellé tuning:-)